A SolidRockBlog alapvetően a tágan értelmezett keresztény könnyűzene blogja jíván lenni, kevés, de hasznos szöveggel és sok zenével. Az idítóbejegyzés nyilván kicsit eltér ettől, teljes műfaji áttekintésre nem vállakozhatunk, arra ott a wikipedia (itt és itt).
A keresztény könnyűzene azóta ellentmondások kereszttüzében van, mióta létrejött. eredete az amerikai hippimozgalomhoz köthető, a hatvanas években ugyanis hippik tömegei csatlakoztak különböző karizmatikus keresztény mozgalomhoz, ahol újjászületésük után a meglévő zenei kultúrájukat hívták segítségül újjászületett identitásuk kifejezéséhez.
Másfelől nézve a keresztény könnyűzene egyidős a világi poppal, hiszen már az könnyűzene hajnalán léteztek keresztény mondandót közvetítő dalok. És számtalan világi előadó (Elvis Presleytől Bob Dylanig és Nick Cave-től a U2-ig), akik szereztek vallásos tartalmú dalokat is, különbség van azonban keresztény rock és keresztényrock között. Utóbbi önálló irányzattá nőve mára az egyetlen olyan zenei ágazat maradt, amely méglemeztelenített korunkban is növeli a lemezeladásait, és kitermelte saját mainstreamjét és indie-azaz független szcénáját is. Előbbit az amerikai lemezipar a CCM, azaz contemporary christian music névvel illeti, és olyan előadók fémjelzik, mint Avalon, BarlowGirl, Jeremy Camp, Casting Crowns, Natalie Grant, Jars of Clay, MercyMe, Newsboys, Michael W. Smith, Rebecca St. James, Third Day, vagy tobyMac.
A független előadók szinte minden könnyűzenei stílusban jelen vannak, a countrytól a hip-hopig és a metálig minden zenei irányzatnak megvan a maga keresztény megfelelője.
A keresztény könnyűzenén belül azonban meg kell különböztetnünk a direkt templomi használatra szánt, úgynevezett worship, azaz dicsőítő zene vagy dícséret ketegóriáját. ezeket arra írták, hogy közösségben, istentiszteletek alkalmával együtt énekeljék. Így ezek szövege általában könnyen megjegyezhető, ismétlődő elemekből áll, zenéjük pedig dallamos.
Kimondottan dícséreteket játszó zenészeket is elérhet a hírnév, ilyen az Ausztráliából indult, ma már több országban sikerrel működő Hillsong gyülekezet, melynek londoni zenei különítménye a közelműltban adott koncertet Budapesten, vagy a Jesus Culture. Ez utóbbi egy amerikai gyülekezet, zenéjük erőteljes, sok tempós számmal. Akár a Hillsong, akár a Jesus Culture esetében elmondhatjuk, hogy a zenés dícséret fontos szerepet játszik evangelizációjukban és az istentiszteleteken is. Ezt sokan furcsának tartják, pedig egyáltalán nem mond ellent semminek, sőt, számtalan igével alá lehetne támasztani azt, hogy Isten hangos dícsérete Neki tetsző dolog.
Másfelől nézve a keresztény könnyűzene egyidős a világi poppal, hiszen már az könnyűzene hajnalán léteztek keresztény mondandót közvetítő dalok. És számtalan világi előadó (Elvis Presleytől Bob Dylanig és Nick Cave-től a U2-ig), akik szereztek vallásos tartalmú dalokat is, különbség van azonban keresztény rock és keresztényrock között. Utóbbi önálló irányzattá nőve mára az egyetlen olyan zenei ágazat maradt, amely méglemeztelenített korunkban is növeli a lemezeladásait, és kitermelte saját mainstreamjét és indie-azaz független szcénáját is. Előbbit az amerikai lemezipar a CCM, azaz contemporary christian music névvel illeti, és olyan előadók fémjelzik, mint Avalon, BarlowGirl, Jeremy Camp, Casting Crowns, Natalie Grant, Jars of Clay, MercyMe, Newsboys, Michael W. Smith, Rebecca St. James, Third Day, vagy tobyMac.
A független előadók szinte minden könnyűzenei stílusban jelen vannak, a countrytól a hip-hopig és a metálig minden zenei irányzatnak megvan a maga keresztény megfelelője.
A keresztény könnyűzenén belül azonban meg kell különböztetnünk a direkt templomi használatra szánt, úgynevezett worship, azaz dicsőítő zene vagy dícséret ketegóriáját. ezeket arra írták, hogy közösségben, istentiszteletek alkalmával együtt énekeljék. Így ezek szövege általában könnyen megjegyezhető, ismétlődő elemekből áll, zenéjük pedig dallamos.
Kimondottan dícséreteket játszó zenészeket is elérhet a hírnév, ilyen az Ausztráliából indult, ma már több országban sikerrel működő Hillsong gyülekezet, melynek londoni zenei különítménye a közelműltban adott koncertet Budapesten, vagy a Jesus Culture. Ez utóbbi egy amerikai gyülekezet, zenéjük erőteljes, sok tempós számmal. Akár a Hillsong, akár a Jesus Culture esetében elmondhatjuk, hogy a zenés dícséret fontos szerepet játszik evangelizációjukban és az istentiszteleteken is. Ezt sokan furcsának tartják, pedig egyáltalán nem mond ellent semminek, sőt, számtalan igével alá lehetne támasztani azt, hogy Isten hangos dícsérete Neki tetsző dolog.
(Most csak néhányat nézzünk a rend kedvéért:
Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem; ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom. - 2Mózes 15:2
És csinála a király az ébenfából oszlopokat az Úr házába és a király házába, és az éneklőknek hegedűket és lantokat - 1Királyok 10:12
Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. - ApCsel 16:25
A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. - Kolossz. 3:16
Százszámra hozhatnék még, de legyen is elég ennyi, ez a blog ugyanos nem a mentegetőzés, hanem az öröm helye. Úgyhogy térjünk is rá a gyakorlatra egy zúzós pozitív energiahullámmal, a már emlegetett Jesus Culture Kim Walkerrel, személyes kedvenc, mi mással is indulhatna egy ilyen blog erőteljes hang, profi gitározás, és kitörő szeretet és életöröm, ez jellemzi a Jesus Culture zenéjét:
Kim Walker - See His Love
Kim Walker - Happy Day
Kim Walker - Heaven is Here
